A céhmesterek
találkozója
Gray eléggé meglepődött, hogy Erza tőlük kért segítséget ,de
egyben kíváncsivá is vált, hogy mégis mi az amit Erza nem tud egyedül
megoldani. Mikor elindultak eléggé morcos volt, mivel Natsu-val kellett egy
csapatban lennie. Amikor Natsu rosszul lett, Erza maga mellé ültette majd
kiütötte, hogy ne szenvedjen (annyira). Így (logikusan) ő mellé került Lucy,
eddig nem sok figyelmet szentelt neki, de most kicsit jobban megnézte.
Kifejezetten szépnek találta és eddig egész jó fejnek tűnt (bár maximum két mondatot
beszéltek). Gray remélte, Lucy személyében egy jó barátot találhat majd.
Tenshi utolsó információja szerint Erza visszatért és Natsu valamint
Gray segítségét kérte. Sajnos nem tudta tovább fenntartani a másolatát így nem
jutott tudomásásra, hogy ezután mi történt. Azonban úton a céhmesterek
gyűlésére egész végig egy könyvet olvasott ami az ősi mágiákról szólt, azt a
bizonyos altatódalt kereste amit az idegen mágusok említettek.
-
Tenshi,
arra kérlek vedd fel az eredeti alakod.
-
Ezek
szerint jól gondoltam, meg akarod mutatni a céhmestereknek, hogy a te céhedben
tartozok.
-
Nem
lepődtem meg, számítottam rá, hogy kitalálod. De legfőképpen Makarov-nak
akarlak megmutatni. – mondta Raidon
kárörvendő vigyorral a fején. – Alig várom, hogy lássam az arcát mikor,
megtudja.
-
Akkor
gondolom nem kell a boldog kislányt alakítanom, és nem is kell elveretnem magam
minden idiótával csakhogy gyengének higgyenek.
-
Istenem,
Tenshi! Olyan rémisztő, hogy az ember gúnyosan hallaná ezeket a mondatokat,de
te olyan érzelem mentesen mondod őket. – borzongott meg a mester.
-
Pedig
már megszokhattad, nem egy éve ismersz már. – mondta Tenshi majd feloldotta az
alakváltó mágiát.
Az út további része csendesen telt,
mivel Tenshi visszabújt a könyvébe. Mikor odaértek a mester azt mondta neki,
hogy várjon a megfelelő pillanatra. A lánynak nem esett volna nehezére
betartani ezt az utasítást,de meghallotta Raidon egyik mondatát.
-
Gondolom
már te is hallottál arról a hihetetlen erős mágusról, akit mindig szürke köpenyben
látnak.
-
Nos,
igen hallottam már róla, de élőben még sohasem láttam, de úgy tudom, hogy egy
kisebb céhhez tartozik.
-
Én
személyesen ismerem azt a mágust. – mondta Raidon. – És nagyon erős, rengeteg
mágiát tud hasz…
Ekkor az egyik fa mögül előlépett a
beszéd tárgya. A mágus akinek az arcát senki sem ismeri, az egyetlen ismertető
jele a szürke köpeny ami egészen a földig ér és az arcát is eltakarja, csak az
álla és a szája látszik. A szája ami sem felfelé sem lefelé nem mutat, teljesen
kifejezéstelen. Akárcsak az arca amit senki sem lát.
-
Azt
hittem megmondtam, hogy ne beszélj az erőmről. – mondta színtelen hangon.
-
Sajnálom,
igazából azt reméltem, hogy még bent vagy a szobádban.
-
Te
idehoztad? – Kérdezte ledöbbenve Makarov.
-
Nos
, Makarov ideje bemutatnom neked a céhem legerősebb tagját. Ő itt akit csak úgy
ismernek, mint a …..
De már Makarov is kitalálta, hogy
kicsoda ő. És igaz nem rémült meg, de
megdöbbent, nem is kicsit. A többi céhmester hívta őket így be kellett menniük
az épületbe, de Makarov még gondolkozni akart a máguson.
4.
rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése