Az Ígéret - 2. rész

    Ki lehet az a lány?

   A lány még egy napot akart azzal a külsővel eltölteni. Látta, hogy Gray-nek még így sem tűnik fel, hogy figyelik. . A fiú éppen várta, hogy Natsu visszatérjen. A lány úgy döntött a mai napra egyedül hagyja és elmegy edzeni. A mágiáján még bőven kell csiszolni. Mikor átlépte a küszöböt, egy pillanatra mindenki felszisszent. A lány nem törődött velük, megnézte a megbízásokat majd kiválasztott egy közepes árfekvésűt. Mikor már egy ideje ment meglátta,Genki-t egy fa mellett állni két másik fiúval. A lány tudta mit akarnak. Mikor elhaladt volna mellettük Genki megragadta a kezét. 

A lány

-          - Nézzenek oda ki van itt? – kérdezte kaján mosollyal. – Ma nem akartál valami más alakot ölteni, hogy elkerülj engem?

-        -   Nem tudom mit akarsz tőlem, de elengednél? – kérdezte a lány rémültem.

-          - Azt akarom, hogy passzold át a munkát, egy olyan nyápic mint te, úgysem tudná megcsinálni.

A lány nem válaszolt semmit, csak hallgatott. Saját magával vívott küzdelmet, odaadja vagy sem?

-         -  Add ide ! – kiabált rá Genki. – Hányszor mondjam még? – kérdezte majd egyszerűen hátracsavarta a lány kezét. A másik két fiú gyorsan elvette a tőle a megbízásról szóló papírt. – Így jár az aki nem azt teszi amit mondok neki. – mondta majd nekilökte, és belerúgott. A lány a földön volt,viszont semmi nyoma nem látszott annak, hogy fájna neki.  Genki  felemelte a gallérjánál fogva és rákiáltott.

-        -  Miért nem sírsz? Miért nem könyörögsz az életedért? Sikíts, üvölts! – kiáltott rá idegesen. Mostanra kisebb tömeg gyűlt össze körülüttök. Azonban a lány nem válaszolt csak rá mosolygott. Genki agya teljesen elborult. Ismét hozzávágta a fához,de ezúttal nem hagyta, hogy összessen a nyakánál fogta a másik kezével pedig ütötte. A mellette lévő két fiú csak nevetett. Azonban amikor Genki éppen készülte ismét megütni valaki hátulról megfogta a kezét. 

            Gray éppen  a város egyik elhagyatottabb részében sétált. Feltűnt neki,hogy alig vannak az utcákon, akit pedig látott azok mind egy irányba elfutottak. Ő is elindult arra amerre látta a többieket elrohanni, nem messze azonban meglátott egy nagyobb épületet. Mikor jobban megnézte   látta, hogy egy céhépület. „Secret Raven”. Gray  még sosem hallott róla így nem sokat foglalkozott vele. Hirtelen azt hallotta , hogy valaki üvölt így gyorsan arra futott, ekkor jutott eszébe, hogy a többi embert is erre látta elfutni. Mikor odaért egy nagy tömeget látott. Előre tolakodott, de amikor meglátta mit néz a többi ember földbe gyökerezett a lába. Egy fiú éppen egy nőt vert. A fiú mellett két másikat is látott akik nevettek. Hirtelen kilépett és megfogta a fiú kezét amikor éppen ütni készült. A fiú meglepetten hátranézett. Mikor találkozott a tekintetük Gray ököllel megütötte. Mindenkinek elállt a lélegzete.

-         -  Mégis mit merészelsz? – kérdezte miközben felállt.

-         -  És te mit merészelsz? Mégis ki vagy te, hogy így megverj egy nőt? – vágott vissza Gray feldúltan.

-          - Ha, szóval az zavar, hogy megütöttem egy lányt? Megnyugtatlak az senki se zavar ha azt lányt kicsit megleckéztetem, sőt még örülnek is neki. Elárulom neked, hogyha te is ismernéd akkor te is ugyanígy megvernéd. – mondta mosolyogva.

-         -  Mégis, hogy mondhatsz ilyet? Mégis mit ártott neked? – kérdezte Gray. Most már valami nagyon durvát kellett tennie a lánynak, hogy ennyire utálják őt, gondolta Gray.

-          - Megszületett. – mondta egyszerűen, de ami a legrosszabb teljesen komolyan.

-          - Így van. Mindenkinek csak jobb lenne, ha meg se született volna! – kiáltotta a tömeg. – Menj a magad dolgára öcskös, az a lány csak azt kapja amit megérdemel.

-          - Kérlek, menj el innen. – A lány felállt, amikor felemelte a fejét Gray két dolgot állapított meg. Mindkettőt sokkolva tapasztalta. Az első az, hogy ez az a lány akit tegnap látott. A második ami talán kicsit jobban meglepte az, az hogy a lány mosolygott. Gray lefagyott.  A lány megismételte:

-         - Kérlek, most menj innen.

-         -  Dehogyis megyek, ha én lelépek ezek elevenen felfalnak! – tért magához Gray és már éppen készült a mágiához amikor elterült a földön. A lány hirtelen kigáncsolta.

-         - Azt mondtam, hogy menj innen, nincs szükségem a segítségedre.

Gray-en látszott, hogy nem adja fel könnyen, ezért a lány felkapta a derekánál fogva és elszáguldott vele. Ez volt az utolsó emléke.

Gray a háza előtt ébredt fel, nem szólt senkinek sem arról amit látott. Viszont egyre jobban érdekelte, hogy ki lehet az lány és miért utálják annyira.

                                                             2. rész vége