Az Ígéret - 15. rész

    Milliarn Tenshi

Makarov erősen törte a fejét. Tudni akarta, hogy ki az lány akit a Phantom Lord-ban látott. Ezelőtt sohasem látta őt. A céh már félig kész volt. Hogyha egy kém volt, akkor számítani kell egy támadásra. Egy embert tudott, aki utána nézhetne ki is ő. Azonban fogalma sem volt, hogy hol lehet az az ember. Napokig kutatott míg végre sikerült tudomást szerezni a hollétéről. Sürgős üzenetet adott fel.

A férfi igencsak meglepődött mikor kézhez kapta a levelet. Miért küldött a mester levelet neki ha megbízáson volt? Amint elolvasta rögtön megértette a helyzetet. Kis ideig felfüggesztette  a küldetést. Elindult Magnolia külső része felé. Két napba telt mire odaért. Látta az épületet. Igencsak kicsi volt. Látta, hogy egy barna hajú lány jön ki az ajtón. Egyenesen bement az erdőbe. A többi tag sorra jött ki az épületből de a férfi nem látott egy zöldhajút sem. Úgy gondolta, hogy a mester tévedett a hovatartozását illetően. Azonban kicsit gyanús volt neki a mosolygós lány aki az erdőbe ment. Arra indult amerre a lány sejtette. Nemsokára meg is látta. Azonban hirtelen megváltozott a külseje.  A lány nemsokára megállt, a férfi látott egy festővásznat, a lány leült elé és elkezdett festeni. A férfi kis ideig figyelte egy közeli bokorból majd úgy gondolta, hogy elindul és elmesélje ezt a mesternek. Hirtelen egy nyíl repült át a bokron alig pár centire a férfi orrától.

-          Hová készülsz Gildarts? Nem azért jöttél, hogy utánam kémkedj? – kérdezte a lány színtelen hangon.

-          Nocsak, milyen éles a szemed. Hogyan vettél észre?

-          Ahogy elakartál indulni, meghúztad a kifeszített fonalat ami minimális arrébb húzta a vászon tartóját. Direkt az ilyen esetekre készítettem ki.

-          Okos. Akkor azt hiszem nem hagyod, hogy csak úgy elmenjek.

-          Igazad van. Azonban egy dolgot meg kell kérdeznem.

-          Mégis mit? – csodálkozott Gildarts.

-          Fontos számodra ….. – a hangját elnyomta a szél, de Gildarts így is letudta olvasni a szájáról. Teljesen elképedt. 

-          Miért érdekel téged?

-          Csak válaszolj.

-          Természetesen fontos nekem, egy céhtársam nem hagynám ,hogy baja essen.

-          Értem , akkor ha nem szólsz senkinek akkor még elmehetsz.

Gildarts teljesen összezavarodott. Nem értette, hogy mi folyik itt. Kérdezgette a lányt , hogy milyen kapcsolat van a lány és Ő közte.

-          Nincsen semmilyen kapcsolat, nem is látott még.

-          Akkor miért akarod megvédeni?

-          Honnan veszed, hogy megakarom védeni?

-          Máskülönben nem hagynál elmenni.

-          Igaz. Ha annyira akarod tudni akkor azért mert van egy ígéretem.

-          Ígéret?

-          Igen. És nem fogok elbukni.

Gildarts megnémult. Azonban amint visszajött a hangja próbált még faggatni, de nem vált be. Új taktikát alkalmazott, az életéről kezdett kérdezősködni. Csakhamar észrevett valamit, amit meg is említett. Rákérdezett és jól gondolta, a lány hangja olyan hűvösen csengett mint még soha. Gildarts-ot kirázta a hideg tőle. Minél tovább kérdezősködött annál inkább kezdett neki összeállni minden. Végül rákérdezett a gyanújára. A lány leüllt.

-          Szóval rájöttél. Te vagy az első. Akkor azt hiszem fölösleges titkolnom, de ha bárkinek elmondod, neked véged.

-          Megnyugodhatsz, senkinek nem fogom elmondani. Örökké őrizni fogom  a titkodat.

-          Nincs olyan, hogy örökké.  Valamikor minden véget ér.

És elkezdte elmesélni   a történetét. Az elejétől egészen a mai napig. Gildarts ledöbbenve hallgatta. Amikor a lány végzett felállt és egy szó nélkül elment.

Makarov erősen törte a fejét. A levelet amit Gildarts küldött nehezen tudta megemészteni.

„Nem tudtam meg semmit se. Egy napig figyeltem őket de senki nem csinált semmi gyanúsat. Visszatérek a megbízásomhoz. Gildarts”

Azonban két nap múlva megjött a válasz minden kérdésére. Szinte mindenki a már majdnem kész céhben volt, amikor meglátta a lányt egy fal mögött.

-          Ki vagy te? – azonban a lány hirtelen eltűnt. – Hová tűnt?

-          Mi a baj mester? – kérdezte Mirajane és Erza kórusban.

-          Láttam egy lányt, aki ott volt a Phantom-mal való küzdelem alatt.

-          Zöld haja volt?

-          Igen. Erza te ismered?

-          Nem, de én is láttam őt. Ott volt amikor Natsu  Aria ellen küzdött.

-          Mester!! Ezt a lányt kint találtuk. A céhet nézte és nem adott semmilyen választ amikor megkérdeztük ,hogy miért. Mit csináljunk vele? – lépett be Jet és Droy közöttük a zöld hajú lánnyal. Aki mosolygott.

-          Te vagy az! Téged láttalak a Phantom épületében. Ki vagy te? – kérdezte Makarov.

-          Én is láttalak téged, te voltál ott amikor harcoltam azzal a föld mágussal! – kiáltott fel Elfman.

-          Te ugrottál be elém amikor Jose megtámadott. – lépett elő Gray is.

-          Te harcoltál Gazille-al, amikor Natsu-t kiütötte! – csatlakozott Lucy is.

-          Nem is ütött ki! – tiltakozott Natsu.

-          Neked most komolyan ez a problémád? – hüledezett Lucy.

-          Ezek szerint szinte mindenhol ott voltál. Ki vagy te? – vette magához a szót Makarov.

-          Egy lány vagyok, mint láthatja. kis mágikus erővel. – felelte Tenshi.

-          De mit kerestél ott a Phantom épületében?

-          Követtem Gray-éket a csatába. – mondta teljesen természetesen .

-          De mégis miért? – Makarov tudta, hogy a lány szórakozik velük. – Mi a célod?

-          Ahh, most azt akarja, hogy mondjam el az egész életemet?

-          Nekem az is megfelel, ha megtudjuk belőle a választ.

-          Rendben. – mindenki feszült figyelemmel nézte. – A Secret Raven tagja vagyok. Még kiskoromba kerültem be, és mindenki aki oda tartozik végigcsinál egy különleges edzést. Egy edzést ami kiírt minden érzést. De leginkább a szeretet az örömöt és a fájdalmat.

-          De várjunk csak te mindig mosolyogsz, akkor te nem végezted el az edzést? – kérdezte Gray.

-          Dehogynem, de az emberek akkor mosolyognak, ha boldogak nem?

-          De így van, de ezt most nem értem.

-          Sokkal könnyebb mosolyogni mindig, mint fapofával ülni. Ha mosolyogsz azt hiszik boldog, nem kérdeznek arról ,hogy mi bajod van. Azt hiszik tökéletes az életed. Ezért mosolygok. De vissza a történethez. Miután végigcsináltad az edzést hivatalosan is a céh tagja vagy. Azonban a szüleim nem értenek egyet ezzel az edzéssel, és azt akarják, hogy újra legyenek érzéseim.

-          De ha nem értenek egyet, akkor miért hagyták, hogy végig csináld? – ezúttal Erza szólt közbe.

-          A mester megmentette az életünket, és amikor a szüleim megkérdezték, hogy hogyan adják vissza ezt a szívességet, azt kérte hogy legyek a céh tagja. De mostanában elegük lett abból ,hogy egyfolytában faarccal ülök, a mosolyomat pedig még jobban utálják, mivel tudják ,hogy az csak álca. Azt mondták, hogyha a Fairy Tail-be tartoznék, akkor nem lenne ilyen probléma. Apának támadt egy olyan ötlete, hogyha nyomon követem a Fairy Tail-t akkor biztosan megértem, hogy mi az a barátság,szeretet és bizalom. Így most itt vagyok. Azt mondták akkor menjek vissza ha már lesznek érzéseim.

-          Ezt nem értem. – mondta Gray – Szóval a szüleid szerint akkor lesznek érzéseid ha minket követsz?

-          Azt mondják, ha látom, hogy ti mennyire összetartotok akkor az jó hatással lesz rám.

-          Honnan tudjuk, hogy nem vagy kém? – kérdezte Makarov.

-          Sehonnan. Nem tudom semmivel bizonyítani, hogy nem én vagyok az Arc nélküli démon.

-          Szóval tudsz róla? – nézett rá Makarov.

-          Arc nélküli démon? Az mi? – kérdezte Lucy.

-          A Secret Raven mestere arról álmodik, hogy övé lesz a legerősebb mágus. Mi csak tízen vagyunk a céhben. Egy közölünk az Arc nélküli démon. Senki nem tudja, hogy ki az. Elméletileg mindig köpenyben jár és sohasem látni az arcát. Ezért hívják így.

-          Így van. Én már találkoztam vele. Földig érő szürke köpenye van ami eltakarja az arcát. Elmondta nekem, hogy Raidon elakarja pusztítani a Fairy Tail-t. Te erről tudtál? – kérdezte Tenshi-től.

-          Nem, fogalmam sem volt róla. Azt tudtam, hogy utálja a Fairy Tail-t. Ezek szerint a démont akarja felhasználni, hogy elpusztítson titeket.

-          Hé, … - kiáltott Natsu, de nem tudta folytatni. – Hogy hívnak? Még a nevedet se tudjuk.

-          Milliarn Tenshi vagyok.

-          Tenshi, te milyen mágiát használsz? – kérdezte kíváncsian Natsu.

-          Hát, nálunk alapszabály, hogy minimum három féle mágiát kell tudni. Én négy félét tudok. Alakváltó, teleportációs, szél és alkotó mágiát tudok alkalmazni.

-          Milyen alkotó mágia? – kérdezte Gray.

-          Jég, pont mint te. Ezért követlek leginkább téged. Nem tudok más jégmágusról.

-          Kitől tanultad? – Gray izgatott volt. Nem tudott senkit akitől Tenshi jégmágiát tanulhatott.   

-          Saját magamtól tanultam.  Ötéves koromban még északabbra laktunk. Ott láttam egy nap egy nőt amint egy fiút tanít jégmágiát használni. Egy hétig mindennap eljártam és néztem ahogy eddzenek. Az emlékeim alapján tanultam meg, úgy ahogy az a nő magyarázta.

Gray-nek elakadt a lélegzete. Északabbra, nő és egy fiú, jégmágia. Feltett még egy kérdést amitől világos minden.

-          Hogy néztek ki?

-          Hát, a nőnek sötét rövid haja volt, míg a fiúnak fehéres.

Tenshi Ur-t látta, ahogy Lyon-nal edzett.

-          Egy dolgot még mindig nem értek. – szólalt meg Erza. – Miért mentettél meg minket? Nem lett volna könnyebb hagynod, hogy meghaljunk és akkor nem kellene többet minket követned.

-          A legtöbb érzésemet elvesztettem, de a kíváncsiság megmaradt. Kíváncsi vagyok, hogy élnek azok, akiknek vannak érzéseik, barátaik akikben bíznak.

Mindenki elhallgatott. Úgy gondolták, hogy Tenshi nem akarhat rosszat. Gray-nek hirtelen eszébe jutott valami.

-          Amikor az a fiú megvert, akkor nem éppen úgy nézett ki, mint akinek nem lennének érzései. És úgy tűnt, hogy nem kedvelnek téged, miért?

-          Nem tudom, miért nem kedvelnek.  Azonban mindenkinek van gyengepontja. Genki-nek pedig nem más mint…. – azonban nem tudta folytatni, hirtelen villámok jelentek meg a teste körül, mindenki ledermedt. A lány összeesett és a földön vergődött. Ugyan kiáltozott, de egy könnycsepp sem csordult ki a szeméből.

-          Mi történt?

-          Mit tegyünk? – kiáltozták.

A lány még olyan másfél percig vergődött a padlón, majd hirtelen abbamaradt. Reszketve felállt.

-          Mi volt ez? – kérdezték.

-          A mi céhünk szigorú. A céhjelét amit belénk égetnek, nem lehet sehogyan se eltüntetni. Csak  a halálunk után tűnik el. Valamint a mester különleges mágiával varázsolta el. Ha valamelyikünk a tagok gyengepontjáról , vagy az Arc nélküli démonról adna ki fontos információt akkor működésbe lép.

-          De hát nem azt mondtad, hogy nem érzel fájdalmat?

-          Azt is mondtam, hogy  mindenkinek van gyengepontja, mindenkinek máshogy lép működésbe. Két része van az egésznek. Vagy fizikai fájdalmat okoz, vagy pedig  emlékeket előhozni. Az egyik céhtársamnak például egy emléket hoz elő, de még fizikai fájdalmat is kap.   Azonban mennem kell. Ma van a gyűlés és ha a mester megtudja, hogy itt voltam, kapok még. – mondta majd, egy szempillantás alatt eltűnt.

Mikor már félúton volt észrevette Gildarts-ot.

-          Végighallgattad mi? – kérdezte Tenshi.

Gildarts nem válaszolt, csak dühösen nézett.

-          Értem, de ne felejtsd, azt ígérted, hogy nem mondod el senkinek az igazságot. – majd eltűnt.

                                             15. rész vége